• By -

Museums and Heritage Show (London, 2004 május 12-13)

Magyarországról a British Council támogatásával hat fiatal múzeumi és örökségvédelmi szakember utazhatott az évente megrendezett kiállításra és szemináriumokra. Vendéglátóik nemcsak az Earl´s Court-ban megrendezett Expo-t mutatták meg nekik, hanem lehetõvé tették a csoport találkozását különbözõ múzeumok igazgatóival, marketingszakembereivel is. Ezeknek a találkozásoknak és magának a Müzeumi és Örökségi Expo-nak a tapasztalatait szeretnénk itt most részletekben megosztani.

Értékek értékesítése a múzeumokban

A múzeumok értékörzõ és értékteremtõ funkciója megkérdôjelezhetetlen. Az egyedi és pótolhatatlan tárgyak, a kutatásokhoz másutt meg nem található forrásdokumentumok, az egyszeri idõszaki kiállítások és a látogatás feledhetetlen élménye mind-mind értékes és hasznos a társadalom egésze és az egyén számára. Ám az talán kevésbé kézenfekvô, hogy e rengeteg érték nem feltétlenül csupán “eszmei”; hanem kézzelfogható hasznot is hozhat a múzeum számára. Ma, amikor múzeumaink fenntartása – a forráshiány, az ingyenesség vagy az alacsony látogatottság miatt – napi probléma, érdemes újabb forrásteremtô, profit-szerzô lehetôségeket keresni. Természetesen úgy, hogy a múzeum alapfunkcióit, társadalmi és kulturális feladatait sose tévesszük szem elôl. Az alábbiakban három londoni múzeum példája szolgál ehhez hasznos ötletekel.

A londoni Természettudományi Müeum (Natural History Museum) nemcsak izgalmas és interaktív kiállításairól, hanem a múzeumban folyó sokoldalú kutatómunkáról is híres. A világszerte ismert és elismert kutatók szaktudását kínálja külsõ partnereknek a múzeum mellett létrehozott tanácsadó cég, az NHM Consulting. A több mint 60 ország tudományos kísérleteinek anyagához való hozzájutás lehetõsége, a mintegy 300, a maga tudományágában vezetõ, multidiszciplináris csapatokban dolgozó kutató, a múzeum egyedülálló könyvtárában és adattárában megtalálható forrásanyag és nem utolsósorban az intézményi háttér által biztosított jogi-pénzügyi-mûködési garancia teszi vonzóvá és versenyképessé a céget. Az NHM Consulting tobb témakörben nyújt tanácsadói szolgáltatást, elsõsorban környezet-felmérési és környezetvédelmi területen (biodiverzitás, biogyógyászat, tengeri és tengerparti környezeti felmérés, édesvízi és szárazföldi környezeti felmérés, olajkitermelés, bányászat, hulladékgazdálkodás és környezeti rehabilitáció), felkínálja laboratóriumai analitikai lehetõségeit, és kifejezetten a múzeumokat célozza gyûjtemény-menedzsment tanácsadói tevékenységével. Ügyfelei között van a British Gas, az Európai Bizottság, a malajziai kormány és a brit mezôgazdasági minisztérium is. A tanácsadói tevékenység nem csak a múzeum bevételéhez járul hozzá, de szélesebb körben teszi ismertté a múzeumban folyó kutatói munkát, annak környezeti és társadalmi hasznosságát. Ezáltal a Természettudományi Múzeum intézményi ismertsége és elismertsége is nô, és mind a fenntartó, mind az állampolgárok elôtt indokolttá válik a múzeum hatalmas beruházással járó bôvítése, a Darwin Centre elmúlt évben felépült elsô és jelenleg épülô második fázisának kialakítása.

Más oldalról közelít a British Museum kereskedelmi igazgatója. A Museum and Heritage Show-n elhangzott elõadásában Kate Channing azokat a lehetõségeket vette számba, amelyekkel egy ingyenes – de akár belépõdíjas – múzeum a látogatóitól pénzt szerezhet. A vendéglátóhelyek, múzeumi boltok üzemeltetésébõl, a kiadványok megjelenésén, az ajándéktárgyak megtervezésén és forgalmazásán át a termek, épületek bérbeadásáig sorolta a gyakorlatban kipróbált, szinte mindenütt alkalmazott módszereket, kiemelve az elõnyöket, és rámutatva az esetleges buktatókra. Külön hangsúlyozta az egyedi termékek és a látogatói, fogyasztói szokások vizsgálatának fontosságát. A British Museum-ban külön részleg foglalkozik az ún. kereskedelmi tevékenységgel, munkatársai nem tudományos, hanem értékesítési, kereskedelmi végzettségûek. A szakértelem és az átgondolt látogató/fogyasztó-orientált termékpolitika az ingyenes belépés ellenére is jelentõs bevételt biztosít a múzeumnak.

A London´s Transport Museum olyan egyedi lehetõség birtokában van, melynek okos és körültekintõ hasznosítása egyszerre szolgálja a társadalmi fontosság erõsítését és a látogatók fogyasztói igényeit. A részben városi fenntartású intézmény a Londoni Közlekedési Társaság (Transport of London) Kommunikációs és Közönségszolgálati Igazgatósága részeként múködik. Szinte mindenütt jelen van Londonban: a londoni metrótérkép jogtulajdonosaként szerepel valamennyi metrótérképes kiadványon. Ebbõl és a londoni metró logóját, desigját felhasználó – a múzeumi boltban és az ajándékboltokban London-szerte kapható – ajándéktárgyakból a múzeumnak jelentõs jogdíjbevétele van.

Természetesen a fenti példák egyike sem ültethetõ át egy-az-egyben a hazai viszonyokra. Arra azonban kiválóan alkalmasak, hogy a saját lehetõségeinket végiggondolva máshogy nézzük a múzeumokban õzött értékekre. Az egyre többet emlegetett változó látogatói szokások kihívásaira és a fenntartói-finanszírozói oldal megváltozott elvárásaira a “kulturális fogyasztók” igényeit figyelemmel kísérve, saját értékeink új típusú hasznosításával, sokoldalú értékesítésével is felelhetünk.

Bárdi Edit, programmenedzser
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Értékesítési csoport

Önkéntesek, interaktivitás, látogatóvizsgálat

Nemcsak a tárgyak és információk lehetnek értékesek, de az emberi tudás és tapasztalat is felfogható kiaknázható kincsesbányaként. Megdöbbentõ volt hallani, hogy van olyan múzeum Angliában (például a London´s Transport Museum), ahol több önkéntes segíti a munkát, mint ahány fizetett alkalmazott. Az ön-kéntesekrõl szóló elõadások fel-hívták a figyelmet arra, hogy az önkéntes és a baráti kör nem teljesen ugyanaz, bár vannak átfedések, hiszen aki már dolgozott a múzeumért, az szívesen áldoz pénzt is a múzeum ügyeinek megvalósítására. Liz Hill és Brian Whitehead akik a The Complete Membership Handbook címmel publikálták az önkéntesség témájában végzett adatgyûjtésük és kutatásuk eredményeit, két csoportra bontva jól összefoglalták az önkéntesek és adakozók motivációit.

Az ún. adakozók az önmegbecsülés, munkaképességük fejlesztése, illetve a nyilvános elismerés kedvéért, vagy ideológiai meggyõzõdésbõl adakoznak, illetve társadalmi kapcsolatok megnyerése, álmaik megvalósítása, befolyás gyakorlása; esetleg egy szolgáltatás elvesztésének félelme miatt támogatják a közelükben levõ múzeumot, vagy csak egyszerûen úgy érzik, tartoznak ennyivel a múzeumnak.

A másik csoportnál – az ún. hasznot húzóknál -, inkább az a hangsúlyosabb, hogy mit kaphatnak mindezért cserébe: státuszt, pénzügyi vagy egyéb elõnyöket, társadalmi kapcsolatokat, illetve lehetõséget befolyásuk gyakorlására.

A könyv szerzõi hangsúlyozták, hogy ha múzeum megtalálja a két csoport közötti egyensúlyt, azaz mindkettõbõl közel azonos számú embert toboroz, akkor jó a segítõk és a múzeum kapcsolata. De a jó mûködéshez az is szükséges, hogy mindkét oldal felelõsséget vállaljon a másik céljának megvalósításáért, elismerjék egymás értékeit (nyilvánosan kimondva, meg is köszönve!), legyenek nyitottak a változásra, és nagyon jól tudjanak egymással kommunikálni. Csak így nyerhet a múzeum készséges segítõket, pénzbeli támogatókat és “követeket”, akik képviselik a múzeum érdekeit bárhova is kerüljenek.

Az interaktivitásról szóló elõadók egyike megjegyezte, hogy kíválóan összefoghat az is egy múzeumi baráti kört, ha olcsón összebarkácsolható eszközöket, kiállítási részeket készítenek a múzeumnak. A kis költségvetésbõl megvalósítható, felfedezésre buzdító eszjözöket elõállító cég vezetõje, Richard Ellam, kiemelte, hogy az interaktív részletek nem arra szolgálnak, hogy elfedjék egy-egy kiállítás gyenge pontjait, illetve nem célszerû ezeket a szponzorok csábítására beiktatni. Jó ha tudatában vagyunk az interaktivitás elõnyeinek és hátrányainak – mondta. Ha már interaktív részeket akarunk elhelyezni kiállításainkban, fontoljuk meg a következõket: az interaktív részletek alkalmasak annak bemutatására, hogy egy eszköz hogyan mûködik, vagy egy természeti jelenség miképpen zajlik. Jók továbbá az eredeti tárgyak ellenõrzött kipróbálására, és minden korosztálynak lehetõséget nyújtanak a játékos formában való tanulásra.
Ám a tervezésbe célszerû – kezdetektõl – bevonni a kivitelezõt, és hallgatni kell a tanácsaira, hiszen így sokszor pénzt spórolhatunk meg.

Praktikus, ha olyan elemek épülnek be, amelyeknek javítását maguk is elvégezhetik a múzeum dolgozói.

A kész kiállítást a látogató teszteli a legjobban, ezért fontos a látogatók módszeres vizsgálata – érvelt a Látogató Vizsgálati Csoport (Visitor Studies Group) tanácsadója Anrew McInyre (Újszerû látogatóvizsgálati módszerekrõl szóló elõadásában).

A múzeumlátogatás okait csoportosítva megdöbbenve tapasztalták, hogy az a Maslow-piramis szerint elégíti ki az emberek szükségleteit.

A legtöbben a társadalmi érintkezés vagy idõtöltés helyszínéül választják a múzeumot, s csak néhányan vannak, akik a lelki feltöltõdésért mennek – elsõsorban a képzõmûvészeti – kiállításokra. Ha nemcsak a látogatás okaira vagyunk kíváncsiak, de szeretnénk azt is megtudni, hogy látogatóink elvárásai mennyire telejsültek – mennyi idõt töltöttek ott, bejárták-e a kiállítás összes részét, használták-e a térképet, költöttek-e pénzt a múzeumban -, akkor használhatjuk a bonyolultabb, a látogatót rajzolásra, jegyzetelésre késztetõ vizsgálati formákat.

Például az elvárás-térképet, területbejárási-térképet, vagy magunk figyelhetjük meg a családok viselkedését és jegyzetelhetünk, illetve töltögethetjük ki az ún. lekötési táblázatot (melyik tárló mennyire köti le a látogatók figyelmét).

A terület bejárási térkép gyakorlatilag egy alaprajz, amelyben a látogató bejelöli az útvonalat, amit bejárt, s azt beszámozva megjegyzésekkel is ellátja: “itt eltévedtem, unalmas volt a felirat” stb. A látogató részletes megjegyzései nemcsak arról rajzolnak árnyalt képet, hogy a kiállítás egyes részei mennyire használhatóak, hanem az eredményeket összesítve – esetleg százalékokra átfordítva, néhány idézetet felhasználva – szempontokat, nyomatékos érvet, s ezáltal jelentõs segítséget adhatnak következõ kiállításunk megtervezéséhez és a pénz megszerzéséhez.

Minden elõadáson és látogatáson szembesültem avval, hogy az együttmûködés, egymás meghallgatása – történjék ez a múzeumon belül, a közös célért dolgozók között, akár a múzeum és látogatói illetve egyéb köréjük szervezõdõ érdekcsoportok között -, annak ellenére, hogy kiemelkedõen idõ- és munkaigényes tevékenység, mégis megéri a fáradságot, mert addig nem is remélt értékeket hozhat felszínre.

Miszné Korenchy Anikó
Múzeumok és látogatók alapítvány

Next Article

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *.

*
*
You may use these <abbr title="HyperText Markup Language">HTML</abbr> tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

FEL