• By -

A brit példa

Az Egyesült Királyság területén többen látogatnak múzeumba, mint sportversenyekre vagy rockkoncertekre – írja a Resource, a Múzeumok, Könyvtárak és Levéltárak Tanácsa a 2002/2003-as tanévet értékelõ beszámolójában. Ez az állítás csak elsõ hallásra tûnik szokatlannak, hiszen a nagy-britanniai múzeumok rengeteg kreatív ötlettel és interaktív látnivalóval csalogatják a látogatókat. Ami annál inkább szükséges, mivel a látogatóknak több mint negyede gyermek. Az elmúlt években Nagy-Britanniában egyre nagyobb szerepet kaptak a múzeumok közmûvelõdési osztályai, és munkájuknak köszönhetõen egyre hangsúlyosabb a múzeumok tanulásban betöltött szerepe. És itt nemcsak a formális, iskolai oktatásról van szó, hanem az élethosszig tartó tanulásról, önképzésrõl.
Egy szakértõ csoport kidolgozta a múzeumi tanulás eredményességének kritériumait, amelyeken át lemérhetõ a folyamat sikeressége. Vizsgálódásai során a kutatócsoport öt tanulási szinttel találkozott: az ismeretek és a megértés növekedése; a képességek fejlõdése; szemléletbeli vagy értékítéletben változás; az élvezet, motiváció és kreativitás nyilvánvaló jelei; gyakorlati tevékenység, viselkedésbeli változás vagy fejlõdési folyamat kezdete.
Annak ellenére, hogy a kutatók igyekeznek pontosan körülhatárolni és mérhetõvé tenni a tanulási folyamat eredményeit, a múzeumokba látogatók még mindig a kötetlen, játékos, önként választható, határozatlan kimenetelû élmény- és ismeretszerzési lehetõségeket keresik. A múzeumpedagógusok igyekeznek is megfelelni ezeknek az elvárásoknak, és manapság már nemcsak a múzeumlátogatók számára készítenek egy-egy kiállítást, hanem velük együtt is. Mint például a Hackney Múzeumban, amely egy bevándorlók lakta, igen szegény kerületben helyezkedik el, ezért a múzeum felújított kiállítását a bevándorlás témája köré szervezték. Nehéz ebben a témában tárgyakat gyûjteni, hiszen azok, akik gyakran egyetlen irattal és pár holmival menekültek el hazájukból, nem egykönnyen válnak meg a régi életükre emlékeztetõ tárgyaktól. Ezért a kiállítás készítõi -egyebek között – megkértek egy iskolai osztályt, hogy egy szobrásszal közösen készítsenek szobrokat arról, hogy a szüleik miért jöttek el otthonról. A 29 gyerekbõl csak egyetlenegy volt, akinek a családja már generációk óta abban a kerületben él, s az osztályban 14 különféle kultúrát képviseltek a gyerekek. A szobrokat  amelyek között szerepelt ½a nigériai Ördögi Király szobra, amint pénzt ad a katonáknak, hogy mészárolják le a népet½, valamint egy alkotás, amely azt örökíti meg, hogy ½Sierra Leone-i házamban biztonságban vagyok, miközben kint háború dúl½ – elhelyezték a múzeum állandó kiállításában.
Mivel a felmérések azt mutatták, hogy a Hackney Múzeum látogatóinak 22 százaléka a 12-16 éves korosztályba tartozik, ezért számukra külön projektet dolgoztak ki. Ennek részeként a 11 jelentkezõ fiút megtanították szociófo-tókat készíteni, és a felvételeikbõl õk maguk rendezhettek kiállítást, melyhez egy számítógépes játékot is szerkesztettek. De ismerünk olyan tapasztalatokat is, hogy a középiskolás korosztályt nehéz a múzeumba csábítani. Egy walesi kutatásban azt vizsgálták, hogy a fiatalok miért nem látogatják a múzeumokat. Megkérték a kutatásban részt vevõket, hogy gyûjtsék össze, mi jellemzi az ideális, illetve a rossz múzeumot. A következõ listák születtek.
Az ideális múzeum jellemzõi: élõ múzeum: a látogatókat aktivizálja, a valóságot mutatja be, olyan hely, ahol tanulni lehet, tágas, világos és jól látható.
Gyakran változó, modern kiállításai vannak, saját ritmusban bejárható, eredeti helyszínen van, a réginek és az újnak az egészséges ötvözete.
Animáció és mozgó kiállítások is helyet kapnak, sok idõt lehet eltölteni benne, hatalmas kiállítások, a tárgyak vagy tárgymásolatok megérinthetõk.
A rossz múzeum jellemzõi: üvegtárolók, sötét van, nem lehet megérinteni semmit, unalmas, a büfé és az ajándékbolt túl drága, dohos, avítt szaga van, hiányos vagy rossz a reklámja. A fogyatékkal élõknek megközelíthetetlen, elzárt területek vannak, a kiállításokat nem témák köré csoportosították.
A kutatás és az adatok elemzése kimutatta, hogy a fiatalok szeretnek múzeumba járni, ha ott érdekes dolgokat láthatnak, tanulhatnak, s ezeket az õ nyelvükön mutatják be nekik.
Az interaktivitás mellett az interpretáció, a tolmácsolás a másik kulcsszó Nagy-Britanniában. Az évtizedek során kifejlesztett tolmácsolási módszerek között szerepelnek a kosztümös múzeumi ½tárlatvezetõk½, akik valójában nem vezetnek, hanem egy korabeli személy bõrébe bújva (s aköré a kutatásaik alapján is történelmileg hiteles személyiséget kerekítve) jelen vannak egy-egy kiállításon és a látogató beszélgetésbe elegyedhet velük, kifaggathatja õket arról, hogy mit ebédeltek aznap, honnan van a ruhájuk, vagy hogyan fognak este szórakozni. Ezeket a szerepeket gyakran hivatásos színészek játsszák, s ebben is megmutatkozik a múzeumok széles körû összefogása más szervezetekkel.
E jó együttmûködés kormányzati szinten is megnyilvánul, ugyanis készül a múzeumokért és az oktatásért felelõs minisztériumok közös stratégiája, amely azt célozza, hogy a múzeumok és galériák teljes mértékben kibontakoztathassák a bennük rejlõ oktatási és tanulási lehetõségeket. Ennek a stratégiának fõ elemei, a nagyobb figyelem és elismerés kivívása a múzeumoknak az alapvetõ közszolgáltatásban (oktatás, egészségügy, bûnmegelõzés) terén kifejtett tevékenységükért; valamint a közös munka az iskolák színvonalának emelésében, illetve a nemzeti tantervhez való kapcsolódás és annak beépítése a múzeumi közmûvelésbe. Szempont még a regionális együttmûködések támogatása és a hosszú távon fenntartható, megosztott/közös célokkal és eredményekkel létrejövõ közös programok kidolgozása is.

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published. Required fields are marked *.

*
*
You may use these <abbr title="HyperText Markup Language">HTML</abbr> tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

FEL