PUBLIKÁCIÓK

AZ ALAPÍTVÁNYRÓL
PROJEKTEK
Szakembercserék
Konferenciák/Műhelyek
Uniós projektek
Publikációk
Online kérdőív
Módszertani könyvek
Könyvtár
Tanácsadás
HÍREK, AKTUALITÁSOK
INTERAKTÍV ÖTLETEK
HASZNOS LINKEK
ENGLISH

Partnereink:
IT partnerünk:
CENTER.HU Kft.


Az Alapítvány működését 2006 és 2010 között az NCA támogatta.
Studio1 Kft.

Ösztönzés a tanulásra
[ 2004-05-01 - Múzeumi Hírlevél - Miszné Korenchy Anikó ]
 

˝Az Egyesült Királyság területén többen látogatnak múzeumba, mint sporteseményekre vagy rock koncertekre.˝ – írja a Resource, a Múzeumok, Könyvtárak és Levéltárak Tanácsa a 2002-2003-as tanévet értékelô beszámolójában. Ez az állítás csak elsô hallásra tûnik szokatlannak, hiszen a nagy-britanniai múzeumok rengeteg kreatív ötlettel és interaktív látnivalóval csalogatják a látogatókat. Ami annál inkább szükséges, mivel a látogatóknak több mint negyede gyermek. Az elmúlt években Nagy-Britanniában egyre nagyobb szerepet kapnak a múzeumok közművelődési osztályai és az ő munkájuknak köszönhetően egyre hangsúlyosabb a múzeumok tanulásban betöltött szerepe. És itt nemcsak a formális, iskolai oktatásról van szó, hanem az élethosszig tartó tanulásról, önképzésrôl. Ez az új jelentés illetve szerep, amit Sue Wilkinson, A Resource Oktatási és Hozzáférési Osztályának vezetôje is erôsen kiemel. „A mi szerepünk abban áll, hogy miután meghatároztuk a múzeumi tanulás fogalmát és kidolgoztuk szempontjainkat annak mérhetôségére, megteremtsük a feltételeket a múzeumokban ezeknek az optimális megvalósítására.” Az általuk megrendelt kutatásban egy szakértôcsoport kidolgozta a múzeumi tanulás eredményességének kritériumait, amelyeken át lemérhetô a folyamat sikeressége.

Az öt tanulási szint, amivel a kutatócsoport találkozott vizsgálódásai során a következő volt:
1. az ismeretek és a megértés növekedése;
2. a képességek fejlôdése;
3. szemléletbeli vagy értékítéletbeli változás;
4. az élvezet, motiváció és kreativitás nyilvánvaló jelei;
5. gyakorlati tevékenység, viselkedésbeli változás vagy fejlődési folyamat kezdete.

A 2001-ben megjelent „Régiók reneszánsza” címet viselô jelentés javasolta a múzeumok csoportokba tömörülését és minden régióban néhány kiemelkedô múzeum kijelölését, amelyek mintaként illetve vezetôként szolgálhatnak a terület többi múzeuma számára. A középpontban levô („kerékagy”-nak, angolul „hub”-nak is nevezett) múzeumok által kijelölt nyolc prioritás között szerepelt egy átfogó iskolai program kidolgozása is, amelyet a központi költségvetés jelentôs mértékben támogat. A kulturális tárca ezektôl a csoportosulásoktól az iskolai látogatások számának három-négy éven belüli 25%-os növelését várja el. Egy 2004-ben, a Leicesteri Egyetem Múzeumi és Galériai Kutató Központja által kiadott jelentés szerint, amelyben azt vizsgálták, hogy az elsô fázisban támogatott három vezetô múzeum-csoport mennyivel növelte 2003 szeptemberében és októberében az iskolai látogatások számát és hatékonyságát a fentebb már leírt szempontok alapján, azt találták, hogy az előírt növekedés nemcsak, hogy elérte a kitûzött 25%-ot, de meg is haladta azt (28%). A jelentésbôl az is kiderül, hogy a múzeumokat látogató iskolák jelentôs része Anglia igen elmaradott területeirôl jött. A tanulmány szerint a tanárok – meglepô módon – elsôsorban azt a szempontot várják el leginkább a múzeumoktól, hogy legyen élvezetes, motiváljon a tanulásra és a kreativitásra. Ezt a több mint 1000 megkérdezett tanár 81%-a tartotta a legfontosabbnak.
Második legfontosabbnak az ismeretek és a megértés növekedését tartották (72%), míg harmadik helyre került a szemléletbeli vagy értékítéletbeli változás (58%). Ezután szorosan következett az a szempont, hogy legyen a múzeum gyakorlati tevékenység, viselkedésbeli változás vagy fejlôdési folyamat elindítója (57%). A legkevésbé azt várták el a megkérdezett tanárok a múzeumoktól, hogy az odalátogatók képességeit fejlessze (44%).

A kutatócsoport kidolgozta azt a segédanyagot is, amelynek segítségével a múzeumok értékelhetik saját szolgáltatásaik színvonalát, közönségszolgálati
és oktatási munkájukat.

Annak ellenére, hogy a kutatók igyekeznek pontosan körülhatárolni és mérhetôvé tenni a tanulási folyamat eredményeit, a múzeumokba látogatók még mindig a kötetlen, játékos, önként választható, határozatlan kimenetelû élmény- és ismeretszerzési lehetôségeket keresik. S a nagy-britanniai múzeumpedagógusok igyekeznek is megfelelni ezeknek az elvárásoknak és manapság már nemcsak a múzeumlátogatók számára készítenek egy-egy kiállítást, hanem velük közösen. Mint például a Hackney Múzeumban, amely egy bevándorlók lakta, igen szegény kerületben helyezkedik el, ezért a múzeum felújított kiállítását a bevándorlás témája köré szervezték. Nehéz ebben a témában tárgyakat gyûjteni, hiszen azok, akik gyakran egyetlen irattal és pár holmival menekültek el hazájukból, nem egykönnyen válnak meg a tárgyaktól, amelyek a régi életükre emlékeztetik ôket. Ezért a kiállítás készítôi – egyebek között – megkértek egy iskolai osztályt, hogy egy szobrásszal közösen készítsenek szobrokat arról, hogy a szüleik miért jöttek el otthonról. A 29 gyerekbôl csak egyetlen egy mondta azt, hogy ôk már generációk óta abban a kerületben élnek, s az osztályban 14 különféle kultúrát képviseltek a gyerekek. Az általuk elkészített szobrokat, amelyek között szerepelt „a nigériai Ördögi Király szobra, amint pénzt ad a katonáknak, hogy mészárolják le a népet” valamint egy alkotás, amely azt örökíti meg, hogy „A sierra leonei házamban biztonságban vagyok, miközben kint háború dúl” – elhelyezték a múzeum állandó kiállításában.

Mivel a gondos látogatói felmérések azt mutatták, hogy a Hackney Múzeum látogatóinak 22%-a iskolaidôn kívül odalátogató 12–16 éves, ezért számukra is kidolgoztak egy projektet, amelynek részeként megtanították a jelentkezô fiúkat szociofotókat készíteni és a képeikbôl saját maguk egy kiállítást illetve ahhoz egy, a látogatók által használható számítógépes játékot készíthettek.

A fenti jó példa ellenére, hallottam olyan észak-angliai tapasztalatokat, hogy a középiskolás korosztályt nehezebb a múzeumba csábítani. De ez valószínûleg nemcsak ott lehet probléma, hiszen egy walesi kutatásban azt vizsgálták, hogy a fiatalok miért nem látogatják a múzeumokat. Megkérték a kutatásban résztvevôket, hogy gyűjtsék össze, mi jellemzi az ideális illetve a rossz múzeumot. A következô listák születtek:
az ideális múzeum jellemzôi:
- élő múzeum: a látogatókat aktivizálja
- a valóságot mutatja be
- olyan hely, ahol tanulni lehet
- tágas
- világos és jól látható
- gyakran változó/modern kiállításai vannak
- saját ritmusban bejárható
- eredeti helyszínen van
- a réginek és az újnak az egészséges ötvözete
- animáció és mozgó kiállítások is helyet kapnak
- sok időt lehet eltölteni benne
- hatalmas kiállítások
- megérinthető tárgyak (vagy ha szükséges – tárgymásolatok) jellemzik

a rossz múzeum jellemzői:
- üveg tárlók
- sötét
- nem lehet megérinteni semmit
- unalmas
- a büfé és ajándékbolt túl drága
- dohos, avítt szaga van
- hiányos vagy rossz a reklámja
- a fogyatékkal élôknek megközelíthetetlen
- elzárt területek,
- az ott dolgozók negatív attitűdje és
- vezetések jellemzik
- csak idôseket vonz
- a kiállítások nem témák köré csoportosítottak
- mindig kényelmetlenül érezzük magunkat benne

A fenti kutatás és az adatok elemzése kimutatta, hogy a fiatalok szeretnek múzeumba járni, ha ott érdekes dolgokat láthatnak, tanulhatnak, s ezeket az ő nyelvükön mutatják be nekik.

Az interaktivitás és az eddig elhanyagolt csoportok bevonása (inclusion) mellett az értelmezés (interpretation) a másik kulcsszó Nagy-Britanniában. Az évtizedek során kifejlesztett értelmezési, interpretálási módszerek között szerepelnek a kosztümös múzeumi „vezetők”, akik valójában nem vezetnek, hanem egy-egy korabeli személy bőrébe bújva (s aköré a kutatásaik alapján is történelmileg hiteles személyiséget kerekítve) jelen vannak egy-egy kiállításban és a látogató beszélgetésbe elegyedhet velük, kifaggatva ôket arról, hogy mit ebédeltek ma; honnan van a ruhájuk vagy hogyan fognak este szórakozni. Ezeket a szerepeket gyakran hivatásos színészek játszák, s itt is jól megmutatkozik a múzeumok széles körû összefogása más szervezetekkel.

E jó együttmûködés kormányzati szinten is megnyilvánul, ugyanis készül a múzeumokért és az oktatásért felelôs minisztériumaik közös stratégiája, amely azt célozza, hogy a múzeumok és galériák teljes mértékben kibontakoztathassák a bennük rejlô oktatási és tanulási lehetôségeket. Ennek a stratégiának fô elemei, a nagyobb figyelem és elismerés kivívása
a múzeumoknak az alapvetô közszolgáltatásban (oktatás, egészségügy, bűnmegelőzés) terén kifejtett tevékenységükért; valamint a közös munka az iskolák színvonalának emelésében illetve a nemzeti tantervhez való kapcsolódás és annak beépítése a múzeumi közművelésbe. Szempont még a regionális együttmûködések támogatása és a hosszú-távon fenntartható, megosztott/közös célokkal és eredményekkel létrejövô közös programok kidolgozása is.


Felhasznált források:
What Did You Learn at the Museum Today? – Report summary by RCMG/MLA, Feb. 2004
Measuring the Outcomes and Impact of Learning in Museums, Archaives and Libraries – The Learning Impact Research Project, End of Project Paper by RCMG/Resource, May 2003
GEM (Group for Education in Museums) News, Winter 2003
Journal of Education in Museums, GEM – Issue 24, 2003
MLA’s Annual Review 2002/3. (MLA=Museums, Libraries, Archaives; a Resource új neve)

Miszné Korenchy Anikó, tanár, kulturális szervezô




vissza